Keresés ebben a blogban
2010. december 21., kedd
2010. november 16., kedd
2010. október 22., péntek
SZÉPNEK NEM ELÉG SZÜLETNI...
2010. szeptember 26., vasárnap
AZ ESŐ ÁTKA
Mivel szinte egész nap benn vannak a házban, rengeteg energia gyűl fel bennük, mert ha ki is engedem őket, hogy a dolgukat elvégezzék, máris maguktól jönnek is be, hisz ők maguk sem szeretik az esőt, és marad, sőt fokozódik az energia, ami aztán pattan, a ház pedig robban.
Ma a majom volt soron, tépték, húzták és nyúzták, majd elszakították, és kibelezték. Mivel sok játék megy így tönkre, ezért most már próbáljuk azokat javítgatni. És íme két kép, hogy milyen jók tudnak lenni, ha a kedvencre kell várni :
2010. szeptember 15., szerda
2010. szeptember 14., kedd
2010. szeptember 7., kedd
Dracula Golden Trophy, azaz Vásárhelyi Kutyakiállítás
Hát, nagyon sok élményünk fűződik ehhez a versenyhez, ill. verseny sorozathoz, merthogy egymásután három megmérettetés is volt:
2010.09.04. C.A.C.I.B.------EXC1, RPJ, QUALIFIED FOR CRAFTS (Jose Vidal - PT),
2010.09.05. C.A.C.I.B.------EXC3 (Cristian Stefanescu - RO).
Nagyon büszkék vagyunk Furira, mert-hát nagyon ügyes volt. Hogy miért is mondom, hogy reményeken felüliek az eredmények? Ez volt az első igazán nagy megmérettetés, mert eddig egyik versenyen sem volt itt igazán nagy konkurencia, ahol mi is jelen voltunk. Na, volt most! Összesen 11 afgán agár volt és meg kell mondani, hogy igen csak szépek voltak. Voltak afgán agarak Észtországból, Oroszországból, Magyarországról és Romániából. A Junior csoportban összesen 6 kutya volt, ebből 4 szuka. Így aztán nagy volt az izgalom és az öröm, hiszen egy helyen ennyi szép afgánt mi még nem csodáltunk sohasem. Azt hiszem, hogy bárki, aki olvassa ezt a bejegyzést megérti, hogy miért is vagyunk annyira büszkék a kutyánkra.
Voltak persze a versennyel kapcsolatosan rossz megjegyzések is, a csalódottak részéről, konkrétan a chow-chow fajnál tudom, hogy voltak elégedetlenkedő hangok, de mindannyian tudjuk azt is, hogy nem csak Romániában, de egész Európában azért ezt-azt elrendeznek a kiállításokon.
Mindent összevetve, mi nagyon jól éreztük magunkat. Már csütörtökön megérkeztünk Krisztihez, aki nagyon finom vacsorával és bőséges szilvaüdítővel várt bennünket. Másnap pihenés, relaxálás, aztán estére fürösztés, szárítás.
Mi pedig maradtunk még egy napot, és még ittuk a szilvóriumot. Mindent egybevetve egy nagyon-nagy élmény volt ez a verseny számunkra.
KÉPEK ITT!
2010. augusztus 29., vasárnap
"FURI" KUTYA, KÜLÖNÖS EMBEREK ÉS REAKCIÓK
Gondoltuk, hogy megkezdjük a pihenést egy pizzával és egy nagy sétával, így bementünk a városba. Leparkoltunk a kedvenc pizzázónk elé, lehúztuk az ablakokat és beültünk. Furi türelmesen várt ránk addig a kocsiban, aztán jött a jól ki érdemelt séta. Azért is választottuk az esti órát, mert gondoltuk, hogy akkor már nincs olyan nagy tömeg, és szerettünk volna csak úgy egy jó nyugodt sétát élvezni. Hát... kicsit csalódtunk, de azért szórakoztató volt a séta. Érdekes volt megfigyelni az emberek reakcióit, Furi kutyánk láttán. Először is, egy gyerek, vagy kis-tini csoporttal találkoztunk, na persze a lányok normális reakciója, fiúk mellé ugorva visítás, a fiúk pedig határozottan, és bátran: "Ugye nem bánt?! Ne Félj tőle!" :) Nagyon szimpik voltak. És a rajongás, simogatás, gyors és kiszámíthatatlan kezek. Furi pedig majd szét olvadt ettől a rajongástól. Ugrott, táncolt és nyalogatott mindenkit, akinek a keze hozzá ért. Nagyon kedves volt és szeretni való. Aztán a nagyobb kamaszok, akik már csak heccből is leszólták a nagy és "fura" kutyát. Volt aki megkérdezte, hogy honnan szalasztottuk, mi pedig elmondtuk, hogy egy állatkertből jutottunk hozzá és medve - oroszlán keverék :)
Aztán jött egy divat pár, olyan, akiket a magazinokban lehet látni. Jól kigyúrt, mindenütt izomtól feszülő férfi gyönyörűen barnára napozott, vagy szolizott csinos, szőke lánnyal. Meglátják a kutyánkat, simogatás, a lány: "Jaj, de szép!!!" Aztán tovább haladva halljuk, hogy a férfi mond valamit a lánynak, mire a lány gyorsan hozzátette: "Igen, ott szépnek tűnt, de most már nem az..." Persze mondanom sem kell, hogy a pasasról lerítt, hogy ... hát nem afgán kedvelő, inkább valamilyen harciasabb kutya az ő esete, és szegény lány.... igencsak "szép" lány.
ÉS csak hogy senki sértve ne értse magát. Ez nem azt jelenti, hogy minden kamasz egyforma lenne, vagy minden szép lány határozatlan és stílustalan. Én csak azokról írtam itt, akikkel útközben találkoztunk.
Ja, el ne felejtsem a legfontosabbat. Furi tüzelt. Nagyon nehezen viselte, sok baja volt, de lassan túl jut rajta. És a legfontosabb, hogy továbbra is végtelenül kedves, játékos és elbűvölő kutya maradt.
2010. július 27., kedd
2010. június 26., szombat
HESS ESŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ
2010. június 17., csütörtök
2010. június 14., hétfő
KIÁLLÍTÁS ÉS KÁNIKULA
Ki és miért? Mi mert elvittük a hőségben a kutyánkat a kiállításra?! Mi amiért megmertük mondani a véleményünket!
"Hölgyem! Maga hülye!" - mondta az egyik szervező a feleségemnek, amiért megmerte mondani a véleményét a szervezésről. Nem csak mi voltunk, akik felháborodtunk, hanem a kiállítók nagy része. Körülbelül 40 fok volt szombaton Szebenben. A legszomorúbb a fejetlen szervezésben, hogy egy standot nem állítottak fel, ahol egy állatorvos lett volna felkészülve mindenre, ami egy melegben egy kutyával történhet. A közelünkben dőlt ki egy kutya, nem bírva a meleget. Nagyon félelmetes látvány volt, ahogy szinte már levegőt sem tudott venni. A kétségbe esett gazda rohant a szervezőhöz, aki azzal a tanáccsal látta el, hogy vigye el a kutyáját egy állatorvoshoz. Így tehát kapta az ölébe a kutyáját, rohant vele a kocsihoz, amiben ki tudja, hogy hány fok lehetett, betette a kutyáját és ment egy állatorvost keresni Szeben városában. Mindenki megnyugtatására, később kaptuk a hírt, hogy a kutya életben maradt.
Jól tudom, hogy a meleg ellen nem volt mit tegyenek, de hogy a szervezésnél valamin nagyon elcsúsztak. A ringben való felvonulás után még órákat kellett várjunk, és minden tulajdonos, mert csak a legvégén adták ki a kiállítási könyveket. Amit ráadásul nem egy esetben rosszul töltöttek ki, vagy más könyvét adták oda. Ha vissza ment az ember szólni, akkor újra csak a sor végére állítottak és elölről minden, ráadásul egy idő után tényleg csak hülyének érezte az ember magát.
Így van az, hogy én sem értem például a Furi nyereményét: EXC 1., RPJ, CAC, BOB. Mármint hogy egyszerre RPJ és CAC? Ráadásul CAC a Junior osztályban? A bíró: Ann Joe Sampaio - Braziliából.
Mindez egy nagy nevű városban, egy nagy hírű kiállításon: CACIB Sibiu 12-13. 06. 2010.
2010. május 31., hétfő
2010. május 6., csütörtök
EGY FONTOS TIPP A KUTYA TANÍTÁSÁHOZ
2010. április 30., péntek
2010. április 29., csütörtök
VÉDELEM
A múlt hét az egy nagyon nehéz hét volt. Tele rohanással és éjszakázással. Szombat éjszaka jöttem haza a két kutyával. Réka mondta, hogy inkább csak hajnalban induljak és aludjam ki magam, nehogy valami baj legyen az úton, főleg, hogy egy viszonylag nehéz útvonalon kellett végigmenjek. Nem maradtam, elindultam. Furi olyan hisztit rendezett az úton, mint még sohasem, üvöltött, mint egy sakál. Egy idő után lelassítottam és mindenre nagyon kezdtem figyelni. Bevallom megijedtem, mi van ha valami bajt érez és arra akar figyelmeztetni. Alig értünk ki a szerpentines részről, mikor azt hittem volna, hogy na, itt lehet menni, nincs veszély, néhány pillanat múlva láttam a pillogásokat. Nemsokkal előttem egy autó a sáncba zuhant. Elé ugrott egy vadnyúl, és mivel ő is nagyon fáradt volt, rosszul reagált, párszor átfordult magán és az árokban kötött ki.
Ha Furi nem ijeszt rám azzal az őrült üvöltéssel, és így nem lassítok le, akkor mi is könnyen ott lehettünk volna.
Miért hisztizett? Ma sem tudom, azt tudom, hogy engem beijesztett és én lelassítottam, az adrenalin szintem megemelkedett és éberebb lettem az úton. Ha nem is a veszélyt érezte, a sírásával nálam többet ért el, mint ha egy kávét ittam volna meg egy Red Bull-al.
Én állítom, hogy a kutya megvéd, csak figyeljünk rá.
2010. április 27., kedd
2010. április 15., csütörtök
OKOS, INTELIGENS, EZÉRT LOPNI IS ÜGYESEN TUD
Az AFGÁN AGÁR-ral ismerkedők számára hozok egy cikket, ami meghazudtolja azokat a véleményeket miszerint az afgán egy buta divat kutya. Azért is merem közzé tenni a blogomban a cikket, mert mint aki ezzel a fajtával együtt élő tapasztalatból mondom, hogy úgy igaz, ahogy azt a szerző leírta. Íme a cikk :
" Zavarba ejtő jelenség nagy ellenmondásokkal: Már az sem biztos a figyelmes szemlélő számára, hogy egyáltalán kutya-e? Jobban hasonlít sokszor egy furcsa nagy macskára, aki mancsával próbálja a csibészt távol tartani – ez egyébként sikerül is neki, mivel..
... az a röhögéstől azonnal harcképtelenné válik. Máskor pedig inkább egy hisztis primadonna jut róla eszünkbe. Amúgy vadászkutya fajtabesorolás - arisztokrata pompázat, afgán származás - angol tervezés, önálló egyéniség, ragaszkodó természet – ez mind Ő. Luxuskutyaságában tisztán hordozza az Afgán - Angol kooperáció jegyeit: büszke és távolságtartó, megengedi, hogy körülrajongják. Esetleg.
Valószínűleg már őseinek is mást jelentett a vadászat, mert inkább a zsákmányszerzésre helyezi a hangsúlyt. Nagy szakértelemmel tud élelmet csenni, amit nem fal fel a tett helyszínén, hanem privát rezidenciáján fogyaszt el. És ezt igazán mesterfokon űzi: a kibontott tejesdobozt függőlegesen tartva emeli le a konyhapultról, és úgy viszi magával, hogy egyetlen csepp sem veszik kárba. A tűzhelyen hagyott, és már kihűlt fazékról két lábon állva a fedőt leemeli, és csendesen leteszi – nem bolond zajt csapni – majd elfogyasztja a nyilván számára készített ételt. Sokszor rangján alulinak találja a felkínált jutalomfalatot, de ha hátat fordítunk neki, nyugodt szívvel ellopja azt. Valószínűleg őshazájában is ez volt az igazi funkciója, beosonva élelmet szerezni, majd szélsebesen vágta haza. Az így hazavitt étellel megmenthette a családot az éhhaláltól, így ez legalább olyan fontos feladata volt, mint a vadászat. Angliában aztán addig alakítgatták, mígnem egy armaniba bújtatott vadászkutyát nem kaptak. Az elit konfekcióban már nem mehetett a természetbe zsákmány kajtatni, maradt az úri társaság. Nagyon elegáns, hosszú, selymes szőrzete sok-sok gondoskodást igényel. A kiállítási kutyák optikai tunningja folyamatos: fürdetés, fésülés, olajozás, balzsamozás körforgása. Ők nem mehetnek csak úgy a fűbe, fejkötő, fülvédő, zokni a szőr védelmére kötelező. Nem csoda, hogy nem túl sok ilyen kutyával találkozunk séta közben, igen erős önbizalommal megáldott gazda lép csak ki az ajtón az ilyetén módon feldíszített ebbel. Nagyon sok színváltozata van: fekete, kékesszürke, barna, aranysárga, vöröses, fehér, rajzos, csíkozott. A sok szőrápolásért kárpótlás, hogy szőre egyáltalán nem hullik, a kanapén – ahol heverészni szeret – ember is helyet foglalhat. Ha hagyja.
Hideg éjszakákon nem való a kertbe, vékonyszálú szőre nem nyújt elegendő védelmet.
Érzelmeit egyedülálló vokalizációval fejti ki, ami tulajdonképpen óbégatás, simán szinkronizálhatja Csubakkát a Csillagok Háborújából. Persze ezt is egyénien, nemesi öntudattal átitatva adja elő. Szereti tudatni elképzeléseit a kutyaéletről, és hosszas panaszáradatot intéz gazdájához, ha valami nem tetszik neki. Ha egy szál szőre beakad valahová, akkor olyan sikoltozást rendez, hogy biztosan felhívják a szomszédok közül néhányan az állatvédőket. Egyébként sem árt megismertetni környezetünket az afgán szótár néhány fontos részével a félreértések elkerülésére: ha például 5 percig artikulátlanul üvölt, az csak azt jelenti, hogy örül, mert végre hazaértünk. Ennek ellenére furcsa mód mégsem hangos fajta, ritkán és keveset ugat, a házat inkább őrizze valaki más. Jóindulatú és kedves, játékos, arckifejezése mindig világosan mutatja hangulatát. Nagyon érzékeny, nem szabad megütni, egy hangos szó után is órákig fekszik sértődötten - na nem a sarokban, - a fotelben. Kiváló sportkutya lehetne, de nem az, mert egyszer csak megunja az egészet és távozik.
A többi kutyával jól megfér, nem agresszív, de ha verekedésre kerül a sor, akkor meglepően kemény ellenfél. Ilyenkor még kényeskedni is elfelejt, és persze még mindig megmarad a végső fegyver: ha nagy a baj, elszalad, úgysem érik utol.
Az agárfajták szabadságszeretete benne is élénken munkálkodik, de korán kezdett, megfelelő és türelmes képzéssel stabil behívást lehet elérni Mr. Tolvaj-tempónál is.
Ki válasszon magának afgánt?
Aki azt szereti, ha kutyája első szóra ül, fekszik, az ne.
Aki nem tudja megbocsátani, ha ellopják a vacsoráját, az ne.
Aki sajnálja a pénzt a kutyakozmetikusra, vagy röpke 5-6 órát fésülésre, az ne.
Aki nem szereti a feltűnést, az se.De akit szórakoztat az afgán eredetisége, bohóckodása, az, hogy kifogyhatatlan az új ötletekből, aki nem bánja, ha senki sem megy el szó nélkül kutyája mellett, aki szívesen talál ki neki különböző hajviseleteket és szeret gyönyörködni szépségében és csodálatos mozgásában, aki vágyik egy ragaszkodó és kedves társra, az ne válasszon semmi mást, csak egy afgánt."
2010. április 13., kedd
ÖRÖMTELI
CAC Medgyes 2010. 03. 27.
És egy édes pillanat:
2010. március 17., szerda
2010. március 7., vasárnap
2010. március 5., péntek
HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ
"Virágos kert az élet, ha ez a falú éled, egy kósza szél neked mesél. Egy álom újra éled, érzed forr a véred..."
KEZDET
Most kezdem, nem csak a BLOG-ozást, de az afgánozást is. Így azt hiszem, hogy mindenki sokkal tapasztaltabb és okosabb nálam ez ügyben, úgyhogy szívesen veszek minden tanácsot, útba igazítást és segítséget.
Két kutyánk van, ill. egy harmadik is, de ő a szüleimnél maradt. A foxi, aki Bandi névre hallgat már elmúlt 3 éves. Őt nászajándékba kaptuk , mikor még nagyon picike volt. Rendkívül szép és okos kutya lett belőle. Akkora az egyénisége, hogy sokszor úgy tűnik, ő már nem is kutya. Farah, vagyis Furi a mi afgánunk, aki egy Cseh kennelből származik: http://www.znetluckychpastvin.cz
Hát, ő is egy tünemény. Most már nyolc hónapos, és rendkívül furfangos :) Ő lesz majd a kennelünk névadója, ha sikerül a dolog.
Furival már nagyban készülünk a kiállításosdira, amitől én egy kicsit tartok, mert mint már említettem semmi tapasztalatom nincs. De ő egy nagyon szép kutya, a sor tehát rajtam van a fejlődésben.
Köszönöm, ha benéztél, ha esetleg jó tanáccsal elláttál, egyáltalán, hogy figyelemre méltattál.
Szép napot Mindenkinek!